Ide akartam egy kellően vicces képet, de semmi jót nem találtam, maximum politikai kicsengésűt, aztmegazérttalánmégsem.

Nem szándékozom megmondani soha senkinek, hogy hogyan legyünk sikeres bloggerek vagy mitől fognak minket nagyon sokan olvasni. Nem azért, mert nulla érzékem van az önmarketinghez vagy épp azért, mert egyszerűen álszent dolognak tartom; harmadrészt pedig erre úgysem lehet jól válaszolni szerintem.

A musicaleket ember ellen elkövetett bűnnek tartom, de nem tagadom, hogy akad köztük egy-két jobb darab is. Ilyen számomra A fal.
A koncepció alapja nem az volt, hogy jól leutánozzak valamit a filmből, nem is nagyon lehet, ha jól emlékszem. Inkább azt próbáltam megfogni, amiről a film szól. Így alakul, hogy az arcom egyik fele inkább egy drogfüggőre hasonlít, a másiknak pedig nem sok köze van a valósághoz. 

Természetesen az én fiókom is tele van olyasmikkel, amiket talán sosem használtam. Habár határozottan emlékszem, hogy legalább kétszer volt rajtam ez a lakk - többször valószínűleg nem, arra bizonyíték, hogy majdnem teljesen tele van az üveg.

Szóval régen is voltak holo lakkok, még mielőtt megtudtuk volna azt, hogy nem is lehet nélkülük teljes az életünk, ezért mindenkinek ez kell, ráadásul legalább három - biztos, ami ziher.

Olyan érzés, mintha ezer éve nem írtam volna semmit sem a blogra. Habár ez nem igaz, csak meggondoltam magam és nem tettem ki a posztot. 

Ez a smink teljesen felesleges, egyetlen célja az volt, hogy kipróbáljam az új OCC pigmentjeim és az egyik lip tarom. Amúgy ez az az igazi nagymamis, a '70-80-as években leragadt, az a tipikus kék szemfestékes, rózsaszínes szájú. Haha.

Ó igen, az első képen jobban hasonlítanak a színek az eredetire, mint e közelieken.

A tegnapi egy nagyon sikeres nap volt. Egyrészt kipróbáltam a Peggy Sage szemfestékeim élesben, átvettem Babustól a blog sale-es Too Faced palettát és még lett 3 csodás Boots termékeim Edittől. Aztán pedig elmentem megnézni a legesélyesebb versenyzőt arra, amivel végre normális képeket tudok csinálni a blogra. ^_^

Azért is csodálatos dolog blogot írni, mind amellett, hogy hozzád hasonlóan furcsa embereket ismerhetsz meg, akiket különben soha, mert egyszerűen az ember eljut az önismeret egy újabb és újabb lépcsőfokára. Nekem az egyik ilyen felismerésem múlt hét elején született: különleges vonzalmat érzek a hintőporok iránt is minden bizonnyal. Eddig is tudtam, hogy a vénasszonyos dolgok nekem nagyon tetszenek, de amikor beraktam ezt a terméket a fiókba, realizálódott, hogy már van 7 másik testvére is itthon. 

Annyira vártam az Essence Marble Mania kollekcióját, de valahogy csak 2 körömlakkot vettem meg - a többiről lebeszéltem magam.

Valahogy a körömlakkokról is meggyőződésem volt, hogy kifejezetten nyáriak lesznek, viszont ha a bolti fény nem csalt sokat, akkor egy barna és ez ezüst üldögélt a barack- és málnaszín mellett.

Bourjois irizáló por akcióban, kicsit zöldesebbre számítottam, a képeken elég kékes, de gondolom ez attól is függ, hogy hogy esik rá a fény. A Gorgeous Gold meg alig látszik a belső szemzugnál. :(

Egyébként ez a nap nem volt szerencsés smink szempontjából, mert a szemem alatt annyira száraz a bőr, hiába kenem, egyszerűen nem használ semmi és egyre jobban idegesít. Tippek?

Március elején megkaptam az első Lumiere Minerals pirosítóimat, szerencsére kettejük közül a Sweet Cherub teljes méretű, így meg tudom mutatni, hogy is néz ki - én is kíváncsi voltam már rá.

Mióta megvannak elég sokat használtam őket, mert egyszerűen szeretem és nem 'kötelességből', ezért is szerepelt a Sweet Cherub a márciusi kedvencek között, meg amúgy is jobban szeretem a por állagot a préseltnél.

A Jardin Secret lett volna a márciusi parfümteszt alanya, de mivel két hétig nem éreztem illatokat, így átsodródott áprilisra.

Patricia de Nicolai igazi parfümkészítő, gyökerei Pierre Guerlainig nyúlnak vissza, így követve a tradíciót, parfümjeihez a legértékesebb összetevőket párosítja kellő sikkel. Talán ezért is sikerült az egyik legnagyobb niche parfümházat felépítenie 1990 óta, telis-tele különleges illatokkal.

Általában nincs 'havi kedvencek' posztom, de valahogy most késztetést érzek rá, mertmiértne.

Ma Apolka vendégposztját olvashatjátok egy egyre égetőbb kérdésről.

Remélem, hogy senkit sem kell győzködni a fényvédelem fontosságáról (ha mégis, akkor itt lehet olvasgatni), és arról, hogy minden nap érdemes fényvédőt használni, szóval a miért olyan fontos a fényvédelem részt át is ugrom és rögtön a milyen fényvédőt is használjunk kérdést fogom körüljárni.