Works - Film Noir

Alapvetően nem hiszem, hogy a blogon kéne mutogatnom az alkotásaim egy más vonalát, de vannak fotók, amikkel úgy van az ember, hogy hiába látja a hibát bennük, akkor is is büszke rájuk valamiért. Pont egy hete volt egy olyan fotózás, aminek az eredményére a maga "hibáival" együtt büszke vagyok, mert úgy érzem másabb lett, mint a megszokott. Nekem személy szerint nagyon tetszik a képek hangulata, habár elvileg fekete-fehérre terveztük őket, csak a designerékszer milliónyi színben szikrázó fénye az olyanokon teljesen elveszett volna, így maradt a deszaturált. A modell szemöldökét kénytelen voltam feljebb rajzolni a saját ívénél, mert túl zártnak éreztem a szeméhez képest, viszont a vakuk a természetes szálakat sajnos beárnyékolják.

A múlt hetem valahogy nem telt sminkek terén fényesen, lehet front volt, nem tudom. Mondjuk ezek mindig motiválnak, hogy legközelebb még ezerszer jobban kell figyelnem apróságokra. Imádok fotózáson sminkleni, mert itt ha látom a képernyőn, hogy valami nem jó, akkor lehet javítani és igyekezni - ennek ellenére nem biztos, hogy észre is veszem, habár mindig nagyon figyelek; a valóságban erre sokszor nincs lehetőség, ott elsőre kell tökéletest csinálni. Meg nekem ez azért még mindig az újdonság erejével hat, amikor a sminkjeim vannak másokon, olyan, mintha hetente többször lenne karácsony. Túl sok ötletem van sminkek terén, de ehhez olyan fotós is kell, aki annyira úgy látja a szépséget, ahogy én. 

Azért is mutatom meg ezt a sorozatot így, mert a héten volt két másik fotózás, de azoknak az eredményeiben nem vagyok túl magabiztos. Legalábbis, amíg nem látom a képernyőn nagyban, addig állandóan izgulok, hogy nehogy nagyon feltűnően rontsam el vagy épp az jut eszembe, hogy biztos, hogy nem siettem-e el [az más kérdés, hogy egy teljes sminkre csak 10 percem sem volt  - füstös szemmel és vörös szájjal]; jó volt-e az a vonal vagy mi van, ha akármi...? Viszont ennél a nyers képeken is olyan részletek vannak, amikről, ha nem tudnám, hogy igazi, akkor nem hinném el - így piciben nem jönnek úgy ki, meg összenyomódnak, sajnos. Pedig én tudom, hogy csodaszép. 

A modellnek gyönyörűen formálható leginkább gyémánt formájú arca volt és elég ázsiai vágású szeme, ezért megpróbáltam nem egy erős, hosszító tusvonallal sminkelni, mert általában ezt használják rajta. Az arcát MAC Minaralize Moisture alapozóval alapoztam a szép fénye miatt; a kontúrt szükségesnek éreztem, hogy olyan Addams Familys legyen, viszont hozzá az almácskáira kapott egy kerekebb formájú, matt hamvas szilvás-enyhén terrakottás pirosítást, hogy a szögleteket tompítsam [a vakunak itt is köszönöm az együttműködést]. A MAC Diva rúzs a nevéhez illő színben nagyon is figyelemért kiált.

Fotó: Balázs Gergely
Modell: Simon Andrea
Stylist [ruha, ékszer, haj]: Szapanidisz Edit