Kétéves a blog!

Egy TLTR vagyis egy "túl hosszú, hogy elolvasd" bejegyzés az elmúlt két évről, sokkal inkább benyomásokkal, mintsem mérföldkövekkel, mert azokat valószínűleg nem tudnám egy csokorba szedni. Nem kezdek olyan érzelgős sorokba, hogy sosem hittem volna, hogy lesz kitartásom valamihez két éven át, mert reméltem, hogy lesz, mert szerintem máshogy talán nincs is értelme belekezdeni. A lényeg, hogy sikerült. Vállalom, hogy volt két mélypont vagy talán három is az elmúlt 24 hónapban, de csak-csak átvészeltük.

A képpel pedig most nem volt időm kreatívkodni, pedig egy nagyon jót találtam, de sebaj, majd jövőre! Ez az első és eddig utolsó smink, amit feltettem a blogra.

2010 július 13-án vágtam bele valami újba, de tavaly ilyenkor nem volt ünneplés, mert igazán csak 2011 május-júniusában kezdtem komolyan venni a blogolást. Ebben a két évben 486 poszt született, A GFC-n kersztül van 677 követőm, facebookon pedig 907 lájkoló jelenleg. Ezenkívül a blog fent van Bloglovin'-on és Google+-on. Egy hónapja pedig csináltam egy tumblrt is, mert az instagramot nem szeretem és nem érzem magam olyan hírességnek, akinek az élete minden egyes mozzanatát meg kéne osztania, kezdve a reggelitől, a délutáni bevásárláson át, az esti sörözésig - habár néha szívesen megnézem másokkal mik történtek -, így ez átvette az inspirációs posztok szerepét is. Mellette pedig időnként felteszem a sminkeket Makeupbee-re is, már amikor nem felejtem el. Ha pedig bárkit, bármi érdekelne, akkor lehet kérdezni formspringen vagy e-mailben.

Próbálok naponta posztolni, de ez néha egyszerűen összeegyezhetetlen a mindennapokkal, már dolgozom egy jobb időbeosztáson, viszont napi két posztról jelenleg álmodni sem merek. Általában hétvégén lefényképezek mindent, amire jut idő, mert mikor hazaérek már nincs elég fény, reggel meg korán van még ehhez. Ellenben ha két-három napig nem jut pár percem arra, hogy írjak, akkor egészen rosszul érzem magam, mert nekem a blog még mindig csak a hobbim, igaz abból elég fontos, ezért még mindig nem várok arra, hogy bárki támogasson ebben. Néha eljátszom a szerzőtársak gondolatával, de még nem találtam megfelelőt és olyat, aki gyakran írna valami olyasmiről, amiről én nem tudok. Épp ezért még mindig keresek, de addig is várom a lelkes vendégbloggereket.

A blog gerincét sokáig a sminkek jelentették, a kedvenc időszakom a halloween volt:


De akadtak normális sminkek is:



A gyakori posztokkal együtt jár havi nagyjából 200 ezer oldalletöltés is - viszonyítási alapom nem sok van, így nem is tudom igazán, hogy ez jónak számít-e. Hiába, engem nem mozgatnak meg számok, pedig biztos fontosak. Ennek ellenére is sokszor úgy érzem, hogy a blog csak az én egyetlen kicsi játszóterem, valahol jól eldugva egy csomó régi játék között a padláson. Aztán, amikor megismernek az utcán, tanácsot kérnek vagy meghívnak valahova, esetleg sminkelni kér egy fotós, akkor ez az elképzelésem meginog. Szerencsére azért tudom, hogy nem a blogom a világ közepe, csupán a saját univerzumom.

Habár elég gyakran vadászok érdekes termékekre, újdonságokra, amikről még nálunk talán nem is írt senki, de a cégekkel folytatott kommunikációmon még kétségtelenül javítanom kéne, de elég nehéz úgy, ha sokan még válaszra sem méltatnak egy kérdés kapcsán. Ezt nem panaszkodásnak szánom, mert én is sokszor napokat ülök egy-egy e-mailen, pusztán sokszor megkönnyítené a dolgom. Persze akadnak kivételek. [De ugyanezt tapasztaltam újságíróként is, szóval nem csak a bloggereket nem szeretik.] Nem vagyok egy szélszes alkat, én soha semmit sem tudtam eladni, ezért is próbálom a blogot hirdetésmentesen tartani. Mivel mindig azt írom, amit gondolok, ha kaptam a terméket, ha nem, ezért sokszor érzem azt, hogy nem én vagyok a péeresek kedvence.

Végül szeretném mindenkinek megköszönni, aki eddig kitartott mellettem, olvasott, néha benézett és írt pár kedves sort. Rajtuk kívül szeretném megköszönni az véleményüket kendőzetlenül vállalóknak és a trolloknak is, akik sosem szalasztják el a pillanatot, mert egyik csoport nélkül sem tartanék itt jelenleg. :)