2012 az én szememmel

Talán épp itt az ideje egy 2012 végi évértékelő bejegyzésnek. Hihetetlen, hogy már eltelt egy év, visszagondolva azért mégis csak hosszú volt, de bennem még élénken él, hogy csak augusztus van, aztán kinézek az ablakon és minden fagyott és szürke. Ebbe az évbe rengeteg céllal, ötlettel és erővel vágtam bele és utólag is úgy érzem megérte. Ezt a posztot most inkább az érzéseimnek szentelem a termékek és sminkek helyett, a bennem felmerülő kétségeket is megfogalmazom rövidesen.

Sok minden kavarog bennem, azért megpróbálom valamilyen rend szerint sorba szedni őket. Rettentően hosszú lett, sajnálom.

Ha nem tévedek, akkor január közepén úgy pattantam ki egy reggel az ágyból, hogy meg akarom változtatni a blogom nevét és saját domaint szeretnék hozzá. Pár óra elteltével már megtörtént a váltás, azóta élek hivatalosan is a sminkuniverzumban. Közben sok minden változott, változtam én is. A régi, az előző, külső már nagyon nem tetszett, ezért úgy gondoltam épp ideje annak, hogy az újévben vizuálisan felfrissülve vágjunk bele.

Hiába igyekeztem naponta új bejegyzésekkel készülni, erre februártól nem igazán jutott időm. Habár ez volt az a hónap, amikor az első valódi cikkem megjelent nyomtatásban. Innentől kezdve csak kétnaponta volt érkezésem valami újat kitenni, mert milliónyi más dolog árasztotta el az amúgy mindig szoros időbeosztásom. Például farsangi sminkekre sem volt energiám, pedig nagyon szerettem volna.

Közben kipróbáltam magam TFCD fotózásokon és erről bizony vegyesek a tapasztalataim. A blog az eltelt két és fél évben valami olyan referenciává vált mind sminkes, mind újságírói szempontból, amivel bizonyos emberek megpróbálnak visszaélni ugyanúgy, ahogy a jóindulatommal is. Még mindig rengetegen fordulnak hozzám olyan kérésekkel, hogy menjek sminkelni a reklámanyagukhoz*, ragasszak műszempillát, strasszokat és még nem is tudom miket, illetve segédkezzek az ilyen-olyan, inkább sem írom milyen projektjeikhez ingyen. Én szívesen vennék részt TFCD-ben a mai napig, csak tapasztalatból tudom, hogy nem lehet, mert ott baj lesz.

*Amiből valaki bevételt remél, azt nem illik ilyen alapon megoldani – sokan félreértelmezik a fogalmat.
 

Teltek a hónapok májusban vettem egy új fényképezőgépet, azóta szeretném hinni, hogy a képek jobbak lettek valamivel. Távolról sem vagyok elégedett a minőségükkel, sokkal jobbakat szeretnék, de addig még pár hónap el fog telni mire megvalósítom azt, amit kiterveltem. [Csak ha nem támogat egy kedves adományozó annyival, amiből már holnap ujjongva jöhetek haza az új géppel és a csodaobjektívemmel, de ha nem, akkor marad a munka.]

Aztán már majdnem itt vagyunk, a nyár egy szempillantás alatt eltelt. Nyár végén elhatároztam, hogy hivatalosan is sminkes leszek. Így mentem tanfolyamra, amit imádok – a hazai körképben talán csak 3-4 ember olyan ember van, akitől szívesen tanulnék és ő az egyikük. Persze ettől is remélem azt, hogy a blog is változatosabb lesz, más szemlélettel találkozom, új dolgokat próbálok ki és ezzel együtt nektek is többet tudok átadni.

Jött az ősz, visszaültem az iskolapadba, habár közben lett egy szakmám és már eddig is sok időt töltöttem felsőoktatásban mégis szeretnék kiváló szakemberré válni és úgy érzem, hogy ehhez tapasztalaton kívül egy magasabb technikai tudás is szükséges, amit csak egyetemen szerezhetek meg. Bár magamat ismerve úgyis elmegyek még pár képzésre a következő években, mert nagyon hiszek abban, hogy azt az energiát, amit a fejlődésünkbe és a munkánkba fektetünk, azt egyszer visszakapjuk.

Mindig arra törekedtem, hogy a blogból ne csináljak egy valóságshow-t, ezért nem szeretnék a későbbiekben sem túl személyes dolgokat leírni itt – mert mégis idegenek és ki tudja milyenek találhatnak a blogomra. Személy szerint azt szeretem, ha egy tematikus blog a témájánál marad, ezért ezen a későbbiek sem fogok változtatni. Ennyit rólam, most inkább fókuszáljunk a blogra

Alapvetően még mindig úgy gondolom, hogy jó úton haladok és még mindig vannak új ötleteim és céljaim. A blog kapcsán sok pozitív impulzusért, új embereket ismertem meg, lettek blogger-barátféleségeim, rengeteg dolgot próbálhattam ki és olyan élményekkel gazdagodtam, amikről évekkel ezelőtt még csak álmodni mertem. Két ilyet emelnék ki, ezek a dolgok megerősítenek abban, hogy nem járok teljesen tévúton.

Jane Iridale pult a Madisonban

Az elmúlt évben a legnagyobb megtiszteltetésnek azt érezem, hogy részt vehettem a Madison sajtótájékoztatóin, találkozhattam személyesen először a Sepai megálmodóival, majd Kirsten Kjaer Weis-szel végül a Jane Iridale bemutatón is ott voltam. A másik a november végi MAC Viva Glam sajtótájékoztató volt, hiszen ezzel nekem egy gyerekkori álmom vált valóra, hiszen már évek óta szerettem volna eljutni egy ehhez hasonló MAC eseményre. Habár ritkán hangoztatom, de még 2004-ben a MAC szeretete indított el azon az úton, hogy tudatosabban vásároljak és nemet mondjak az átlagos kozmetikumokra; az ő face-chartjaikkal tanultam sminkelni és színeket párosítani, a márka filozófiája rengeteget hozzátett a jelenlegi személyiségemhez, szóval a mi kapcsolatunk a számomra kicsit mélyebb és többet jelent, mint néhány szemfesték.

A bloggerséggel úgy érzem a személyiségem is nyitottabb lett a világra, érdeklődőbb lettem és talán magamat is jobban elfogadom. Nem zavar, ha valaki úgy gondolja nekem nem áll jól a kék szemfesték vagy nem előnyös az épp kialakított szemforma, nem tetszik neki a rúzsom, számára a szemöldököm formája elfogadhatatlan vagy épp a hajszínem borítja ki. Teljesen hidegen hagy mások véleménye ilyen téren, mert magamon sokkal több dolgot kipróbálok, mint a normális emberek, még ha épp nem áll jól akkor is. Számomra a sminkelés ettől lesz szórakoztató, olyan hobbi, amit nehezen unok meg.

Egy kis ego és egyben a képeim közt talán az egyik nem többet látott

Elég sok közösségi oldalon fent van a blog, de szerintem nincs olyan ember, aki tevékeny mindennapok mellett egy-kettőnél többet kordában tudna tartani úgy, hogy ez nem megy más dolgok rovására. A facebook szigorításai miatt kicsit szomorú vagyok, hiszen remek megoldásnak tartottam arra, hogy kommunikálhassak veletek vagy éppen egy szélesebb közönséget szólíthassak meg, de promotálni nem vagyok hajlandó a későbbiek sem a posztokat. A tumblrt még néha frissítem is, de aktívabbra terveztem - ide költöztek át az inspirációk és megpróbálom nem kitenni az összes cuki macskás gifet.

A twittert hasztalannak érzem, Pinterestre ritkán jutok fel [megkértek régebben, hogy csináljak egy Bigin profilt is, megtettem, de felesleges volt]. Rendszerint kirakom a sminkjeim makeupbee-re és a krémmániára is valamiért. Formspringen meg nem árasztanak el a kérdések, jobb is, mert mindig elfelejtek belépni és rájuk válaszolni, de igyekszem. Hiába gondolkoztam tavasszal a hírlevélen egyszerűen rá kellett ébrednem, hogy képtelen lennék megírni úgy, hogy a blogot is hajnali 1-2 magasságában írom és ezért van benne annyi elütés és magyartalanság, ilyen háttérrel túl merész lenne valami javíthatatlanba kezdeni.Pont ezért vagyok elcsúszva az összes e-maillel is szinte mindig. Biztos vagyok abban is, hogy még pár helyre felraktam a blogot, de nem semmi más nem jut eszembe.

Habár úgy vágtam az egészbe, hogy én aztán egy fórumokon edződött, abszolút troll-kompatibilis ember vagyok, ennek ellenére néha találkozom olyan kommunikációs szakadékkal, amit képtelen vagyok áthidalni. Nem szeretném elkiabálni, de viszonylag nálam kevés a trollkodás, legalábbis az olyan megjegyzés, amit magamra vennék vagy sértően élnék meg. Sőt, egy rendesen megfogalmazott kritikát sokkal többre tartok, mint bármilyen kedvességet. Szokatlan érzés azt tapasztalni, ha kicsit mindig más voltál és sosem tartoztál igazán sehova, hogy veled az emberek valamiért kedvesek vagy mintha valamiért kedvelnének. Pont ezért próbálom ezt viszonozni, ahogy és ahol tudom. Összességében úgy érzem ez az év nagyon pozitívan telt.

Néha viszont úgy érzem kicsit kevés visszacsatolást kapok, pedig sok időt töltöttem eddig a bloggal. Azt nem bánom, ha nincs egy bejegyzés alatt száz komment, mert én is ritkán írok másokhoz és megértem ha valakinek sem kedve, sem ideje kifejezni a gondolatait.

Arra mindig nagyon büszke voltam, hogy mindig azt írtam le, amit gondoltam, mert engem szinte lehetetlen befolyásolni. Viszont tapasztaltam azt, hogy a cégek oldaláról azért sokszor erősen próbálkoznak. Olyasmik után, amikkel az utóbbi időben találkoztam úgy érzem, nem érdemes eladni a lelkünket egy körömlakkért, egy egyoldalú együttműködésért vagy azért, hogy megkaphasd e-mailben: nem vagy elég kedves ember. Néha nagyon elkedvetlenítenek ezek az apróságok, de ennek ellenére imádom írni a blogot és szerencsére még mindig több a pozitív tapasztalatom.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet ki lehetne hozni a blogból egy picivel több idővel és jobb önérvényesítő képességgel. Viszont én nem szeretnék az lenni, aki lájkokat vesz, hogy azt higgye attól lesz jó blogger, mert a cégeknek csak a számok a fontosak; illetve az a lány sem, aki cégeknek írogat. Sőt, én még azt is kellemetlennek érzem néha, ha valakitől terméket kapok és megkér, hogy tegyem ki a facebookos falukra vagy küldjem el e-mailben a linket a poszthoz, mert félek, hogy zaklatásnak veszik [vagy elfelejtem]. Nem mondom, hogy nem próbálkoztam meg vele kíváncsiságból, mert amire büszke voltam vagy nagyon tetszett azt kitettem, de a rossz érzéseim miatt inkább nem csinálom. Ha én lennék egy cég lehet akkor sem örülnék azoknak, akik elárasztják a falunkat némi önreklámmal naponta – amikor a cég önként megosztja a hivatkozásunk az olyan jó vagy ha érezzük elismerik a munkánkat és nem a nyomulásunk előtt hajtanak fejet. Ha felfigyelnek rám, annak nagyon örülök, de ha nem, akkor így jártam.

Jaj, igen, a társszerzőm is egyre gyakrabban tűnik fel facebookon, mert nincs olyan termék, amit ő ne szeretne megszagolni vagy valahogy máshogy beleszólni a dolgok alakulásába [játéknak nézni és ellopni, kiborítani, az orrát belenyomni, belelépni a szemfestékbe, majd nyomokat hagyni vele az asztalon, a papíron, bárhol].


Visszagondolva 2012 mégiscsak szép emlék lesz, habár kíváncsi vagyok mit hoz a következő esztendő, mert idén is sok álmom megvalósult, de akadnak még beteljesületlenek, rájuk vár 2013!