Négyéves a blog! Nagyjából eddig jutottam azon elmefuttatásaimban, hogy mégis mit írhatnék ennek kapcsán. Aztán eszembe jutott mennyire gyilkos egy év áll mögöttem, ebben az évben írtam a legkevesebb bejegyzést, volt idő, amikor hetekig semmit. Ez persze egészen mélyen valahol zakatol bennem és nyomaszt. De megpróbálom valamilyen időbeosztáshoz, heti legalább két poszthoz tartani magam, aztán ki tudja sikerül-e. Reméljük.
Habár a blog amolyan kikapcsolódás, hiába vagyok hivatalosan cikkgyáros, idén kétségbeejtően kevés szöveget írtam, viszont a hobbimra fordítható energiáim végleg elfogytak – az egyetem, a sminkelés, a tanfolyamok mellett. Néha látom magam, ahogy a tükörbe nézek és megjelenik a fejem mellett egy kérem töltse fel az akkumulátort jelzés. Tehát most inkább alámerülnék pár gondolat erejéig a nem tényekre alapozott ingoványban.
Nem is igazán tudom mi történt ebben az egy évben, összekuszálódnak a hónapok a fejemben, más irányt vettem. Sok időt szántam arra, hogy gyakoroljak és jobb legyek a sminkelésben - be kell ismernem: még nagyon sok téren van hova fejlődni; egy rendes, használható portfóliót építsek. Ezek mellett időként minden eltörpült. Viszont az idő nem lett a barátom.
Január-február környékén vált bennem igazán tudatossá az, hogy csak pozitív dolgokkal, jó emberekkel és követendő gondolatokkal veszem magam körül. Csak olyasmit olvasok és nézek, ami inspirál, minden mást „kidobtam”, szelektáltam, hiszen nem volt időm olyasmikre, mint régebben. Még tudat alatt sem szeretnék leragadni. Ez az egész engem is nagyon megváltoztatott: sokkal pozitívabb lettem, empatikusabb és sokkal jobban értékelem mások munkáját. Nem gondolkozom azon, hogy ez rossz, másoknak ez mégis miért tetszik? Elfogadom, ez van, és különben is, engem más érdekel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ritkán ne kívánkozna ki belőlem vagy én nem hibáznék. Másrészt úgy gondolom, hogy mivel régebben mindenféle csapás ért és állandóan balszerencsém volt – ezt szó szerint kell érteni és mai napig nem tudtam tőle megszabadulni teljesen, csak már nem annyira súlyos, mint korábban - , valahogy ezen is segített.
Büszke vagyok arra, hogy végül negyedik lettem a Remeka Trendteremtő versenyén, ami talán nem tűnik nagy dolognak, de az első fotópályázatom volt és előtte pár héttel próbált valaki lebeszélni a versenyzésről, mert „nem éri meg, úgyis csak csalódnál”. Nos, a saját megérzésem, elgondolásom az, a versenyeken nem azért kell indulni, hogy nyerjünk, hanem azért, hogy fejlődjünk, lássunk, gazdagodjunk; ha el sem indulok, akkor még a kudarc lehetőségétől is megfosztom magam; és a legrosszabb, amit tehetünk, ha meg sem próbáljuk. Persze nekem az oroszos, „kozmetikus”, nagy fantáziák annyira nagyon nem mennek, de nem adom fel.
Imádok sminkelni és szerintem az idők végezetéig ezt csinálnám, ha mellette írhatnék. Igen, erre van a blog! Az elmúlt egy évben átértékeltem a blogolással kapcsolatos hozzáállásomat is. Nem vagyok annyira hihetetlenül népszerű vagy inkább felkapott, mint sokak és ezt valószínűleg a nem legcukibb személyiségem - pedig kedves vagyok, tényleg - és a végletekig populáris ízlésem teszi. No, meg erről tehet a meglehetősen kevés vásárolt lájkom és a fizetett aktivitás. Sajnos még mindig nem tudom leírni valamiről milyen szép és jó, ha igazából nem gondolom így. Nem tudok rajongani márkákért, amiket tesztelésre kaptam, hogy majd újra kaphassam és végezze a fiók mélyén. Nekem ez nem éri meg. Engem csak a valóban szép és jó dolgok érdekelnek. Nagyritkán csalódottnak érzem magam, ha más a cukiskodással vagy más úton célt ér, mert én nem tudok olyan lenni. Ellenben rettentően örülök annak, ha azok a dolgok megtalálnak, amiket valóban tudok szeretni, illetve olyasmik elkerülnek, amiket személy szerint sosem próbálnék ki; sőt annak is örülök, hogy elég öreg vagyok ahhoz, hogy visszautasítsak dolgokat és ne csak állandóan akarjak valamit. Viszont azt tudom, az elmúlt évek megerősítettek abban, hogy nekem vannak a legcukibb olvasóim és minden kételyem ellenére nem érzem azt, hogy rossz irányba haladnék.
De ha szülinap, akkor lehet nyerni, ugye? Nos, az igazat megvallva nem a legpopulárisabb játékkal, pontosabban nyereménnyel készültem. Gondolkoztam, egy végletekig elcsépelt kozmetikumon, ecsetszetten vagy valami ilyesmin. Viszont ilyet máskor, máshol is lehet nyerni. Már áprilisban kitaláltam mit szeretnék adni, valami olyasmit, ami nekem behálózza az életem. Idén fotózást lehet nyerni, stúdióban, hajjal, sminkkel. Ebben két barátom lesz a segítségemre - olyan pozitív dolog, amiért az az egy év már magában is megérte -, a Regi, aki csodahajat kreál és Gergő, aki gyönyörű képeket csinál. A játék részleteit itt találjátok meg.:)
Röviden ennyit erről az évről, jövőre jön a folytatás, remélem addig világhírű blogger vagy sminkes leszek, még meglátjuk.
