Ide akartam egy kellően vicces képet, de semmi jót nem találtam, maximum politikai kicsengésűt, aztmegazérttalánmégsem.
Nem szándékozom megmondani soha senkinek, hogy hogyan legyünk sikeres bloggerek vagy mitől fognak minket nagyon sokan olvasni. Nem azért, mert nulla érzékem van az önmarketinghez vagy épp azért, mert egyszerűen álszent dolognak tartom; harmadrészt pedig erre úgysem lehet jól válaszolni szerintem.
Persze bárki leírhatja egy 'hogyan poszt' keretében neki éppen mi tetszik és mi nem, pár szaftos közhellyel tarkítva, de személy szerint jobban szeretem az olyan bejegyzéseket, amiknek van némi alapjuk is.
Épp ezért más szemszögből közelítem meg, próbálok csak az írástechnikai részére koncentrálni a dolognak. Lassan két éve kezdtem ezt a blogot és szeretném azt hinni, hogy ez idő alatt sokat fejlődött az írásom is; mondjuk úgy, velem együtt változott. Szerencsére pontosan tudom mennyire távol vagyok attól, amit én is tökéletesnek tartanék, de minden nap dolgozok rajta, hol többet, hol kevesebbet. Maga az írás és nyelv elég régóta érdekel, de leginkább az, hogyan lehet jól átadni egy bizonyos jelentést. Másrészt kiélhetem egy kicsit a grafomániám papírfelhalmozás nélkül.
Valljuk be, hogy a blog egy nagyon jó dolog, a hobbid kapcsán fejlődhetsz, rájössz azokra a hibákra, amik talán soha nem jutnának eszedbe a billentyűzet nélkül. Ezenkívül azoknak, akik írással szeretnének foglalkozni komolyabban, még referencia is lehet a későbbiekben. Ezért szeretnék útjára indítani egy másik blogot majd, ha valaha kitalálom a címét, aminek semmi köze nem lesz a szépségápoláshoz, sőt...
Valljuk be, hogy a blog egy nagyon jó dolog, a hobbid kapcsán fejlődhetsz, rájössz azokra a hibákra, amik talán soha nem jutnának eszedbe a billentyűzet nélkül. Ezenkívül azoknak, akik írással szeretnének foglalkozni komolyabban, még referencia is lehet a későbbiekben. Ezért szeretnék útjára indítani egy másik blogot majd, ha valaha kitalálom a címét, aminek semmi köze nem lesz a szépségápoláshoz, sőt...
Talán érdemes kitérni még arra, hogy az online írás és olvasás és teljesen más kultúrát követ, mint nyomtatott társa. Amíg az utóbbinál nagy segítség a talpas betű, itt akár zavaró is lehet. Illetve monitoron az emberek nem szeretnek sokat olvasni, ezért törekedni kell a tömörítésre - ez a "meglátok egy 85 görgetéses bejegyzést és inkább el sem olvasom" problémája... Érdemes a lényeges infókat esetleg többször hangsúlyozni vagy összefoglalni. Az internetes szöveget muszáj tagolni, esetleg képekkel lazítani, kiemeléseket használni egy hosszabb résznél - ezek mind könnyítik az olvashatóságot.
No, csapjunk is bele!
Legyen stílusod!
A stílus egy rettentően fontos dolog, annyira jó olyan bloggereket olvasni, akiket már pusztán a szóhasználatukról fel lehet ismerni. Bárki le tudja írni, hogy valami tetszik-e neki vagy sem, a lényeg mégis azon van hogyan fejezi ki magát. A bjúti szcénából senkit sem szeretnék kiemelni, de ajánlom figyelmetekbe a blog.hu-n virágzó véleményblogolást, humorral fűszerezve, isteni!
Engem személy szerint két dolog zavar nagyon. Az egyik a már-már emesenbeszélgetésbe átcsapó, teleszmájlizott, "elvesztettem a fonalat, mit szeretnél mondani?", logikátlan posztok. A másik, ennek elsőre szöges ellentettjének tűnő, mégis közeli vérrokona: a 'hivatalos' blognyelv. Nem tudom miért rögzült bele pár emberbe, ráadásul nem is BRFK-szóvivők. Itt arra gondolok, akik nagyon hivatalosan akarnak írni, terjengős szerkezetekkel, a lehető legegyszerűbb helyett.
Kitérő: A csajos stílus
Ez olyasmi, amit a magazinok próbálnak alkalmazni, inkább kevesebb sikerrel. Ez egy tipikusan csacsogós, sokjelzős, könnyed szöveg. Sokáig meg akartam tanulni, hogy lazítsa az én adatközpontú, néha túl szikár közlésmódom.
Ezzel egy újabb ponthoz értünk: légy egyszerű és egyértelmű, de tartalmas!
Nehéz úgy írni, hogy azt mindenki megértse vagy hogy mindenki nevessen a humorunkon. A tökéletes az, ha valaki közérthető, nem az atomfizikusokat szeretné megszólítani, de nem is nevetségesen egyszerű. Magyarul úgy kéne írni, ahogy a barátaiddal beszélgetsz, csak hagyd ki abazdmegeket csúnya szavakat. Merem feltételezni, hogy a többségünk nem tőmondatokban kommunikál, ezért ne erőltesd. Zavaró. A másik, ami még az, ha valaki kikérdez a szövegből. Nem arról van szó, hogy az olvasót ne lehetne megszólítani, de egy mondat végére odabiggyesztett „ugye csajok?” nem nyerő.
Orwell írta azt, hogy az üres frázisokat, a logikátlan képeket kerüljük el, ne írjunk le ostobaságokat, értelmetlen mondatokat - igaza volt. Viszont találjunk ki saját hasonlatokat, amikkel áttudjuk adni azt, hogy milyen is az, amiről írunk - ezt meg már félig én is mondom. Nem tudom ki volt az az író, aki mindig egy kis noteszba felírta, ha eszébe jutott valami szellemes, egyedi hasonlat vagy éppen megtetszett neki egy mondat, amiről úgy gondolta később felhasználhatja - ezt én is szoktam egy word fájl keretein belül. Megjegyzendő még az, ha van a posztunknak egy logikai váza, akkor sokkal könnyebb bemutatni valamit.
A magyar blogokban sokszor látom azt, hogy szeretik húzni az olvasót vagy szimplán hülyének nézni, ez is egy 'ne tedd'. Jellegzetes helyük a facebook, de nem tudom elhinni, hogy bárkinek ennyire kellenének a kattintások. „Majd kiderül”, „majd meg tudjátok”, „Melyik érdekel titeket legjobban? Szavazzatok, arról lesz bejegyzés!” [persze nem arról lesz]. Ugrás előtt sem lenne szabad, pár sorban azért mégis csak illik felvázolni miről szól a poszt és nem „majd kiderül”, az emberek nem időmilliomosok.
Helyesírás, írásjelek meg úgy általában az anyanyelvünk tisztelete
Annyira evidens, hogy írj helyesen vagy legalább próbáld meg és használd jól a központozást, de ne halmozd, ne írj magyartalan mondatokat, passzív szerkezetet. Jó dolog, hogy a véleményünket írjuk le, de talán a »meg vagyok vele elégedve« elég kevéske. Komolyra fordítva a szót, most nem szeretnék kiragadni sehonnan olyan sorokat, ahol három passzív mondat követi egymást, ez számomra könnyfakasztó. Vagy éppen a kétszavas mondatok, amiket használhatunk ügyesen, jó stíluseszköz lehet, viszont amikor látszik, hogy ez nem tudatos, akkor baj van. Nem vagyok egy nyelvtannáci, de azért illik tudni, hogy nem létezik muszály.
Szégyen ezt mondani, hiába csodálatos nyelv a magyar, sokszor úgy érzem az angol egy jobb közeg, mert plasztikusabb, több jelentésvesztés nélküli játékot enged meg a nyelvtan, ezért irigylem a külföldi bloggereket. Ha lenne több időm, akkor biztos átírnám a posztjaim angolra is.
A stílus egy rettentően fontos dolog, annyira jó olyan bloggereket olvasni, akiket már pusztán a szóhasználatukról fel lehet ismerni. Bárki le tudja írni, hogy valami tetszik-e neki vagy sem, a lényeg mégis azon van hogyan fejezi ki magát. A bjúti szcénából senkit sem szeretnék kiemelni, de ajánlom figyelmetekbe a blog.hu-n virágzó véleményblogolást, humorral fűszerezve, isteni!
Engem személy szerint két dolog zavar nagyon. Az egyik a már-már emesenbeszélgetésbe átcsapó, teleszmájlizott, "elvesztettem a fonalat, mit szeretnél mondani?", logikátlan posztok. A másik, ennek elsőre szöges ellentettjének tűnő, mégis közeli vérrokona: a 'hivatalos' blognyelv. Nem tudom miért rögzült bele pár emberbe, ráadásul nem is BRFK-szóvivők. Itt arra gondolok, akik nagyon hivatalosan akarnak írni, terjengős szerkezetekkel, a lehető legegyszerűbb helyett.
Kitérő: A csajos stílus
Ez olyasmi, amit a magazinok próbálnak alkalmazni, inkább kevesebb sikerrel. Ez egy tipikusan csacsogós, sokjelzős, könnyed szöveg. Sokáig meg akartam tanulni, hogy lazítsa az én adatközpontú, néha túl szikár közlésmódom.
Ezzel egy újabb ponthoz értünk: légy egyszerű és egyértelmű, de tartalmas!
Nehéz úgy írni, hogy azt mindenki megértse vagy hogy mindenki nevessen a humorunkon. A tökéletes az, ha valaki közérthető, nem az atomfizikusokat szeretné megszólítani, de nem is nevetségesen egyszerű. Magyarul úgy kéne írni, ahogy a barátaiddal beszélgetsz, csak hagyd ki a
Orwell írta azt, hogy az üres frázisokat, a logikátlan képeket kerüljük el, ne írjunk le ostobaságokat, értelmetlen mondatokat - igaza volt. Viszont találjunk ki saját hasonlatokat, amikkel áttudjuk adni azt, hogy milyen is az, amiről írunk - ezt meg már félig én is mondom. Nem tudom ki volt az az író, aki mindig egy kis noteszba felírta, ha eszébe jutott valami szellemes, egyedi hasonlat vagy éppen megtetszett neki egy mondat, amiről úgy gondolta később felhasználhatja - ezt én is szoktam egy word fájl keretein belül. Megjegyzendő még az, ha van a posztunknak egy logikai váza, akkor sokkal könnyebb bemutatni valamit.
A magyar blogokban sokszor látom azt, hogy szeretik húzni az olvasót vagy szimplán hülyének nézni, ez is egy 'ne tedd'. Jellegzetes helyük a facebook, de nem tudom elhinni, hogy bárkinek ennyire kellenének a kattintások. „Majd kiderül”, „majd meg tudjátok”, „Melyik érdekel titeket legjobban? Szavazzatok, arról lesz bejegyzés!” [persze nem arról lesz]. Ugrás előtt sem lenne szabad, pár sorban azért mégis csak illik felvázolni miről szól a poszt és nem „majd kiderül”, az emberek nem időmilliomosok.
Helyesírás, írásjelek meg úgy általában az anyanyelvünk tisztelete
Annyira evidens, hogy írj helyesen vagy legalább próbáld meg és használd jól a központozást, de ne halmozd, ne írj magyartalan mondatokat, passzív szerkezetet. Jó dolog, hogy a véleményünket írjuk le, de talán a »meg vagyok vele elégedve« elég kevéske. Komolyra fordítva a szót, most nem szeretnék kiragadni sehonnan olyan sorokat, ahol három passzív mondat követi egymást, ez számomra könnyfakasztó. Vagy éppen a kétszavas mondatok, amiket használhatunk ügyesen, jó stíluseszköz lehet, viszont amikor látszik, hogy ez nem tudatos, akkor baj van. Nem vagyok egy nyelvtannáci, de azért illik tudni, hogy nem létezik muszály.
Szégyen ezt mondani, hiába csodálatos nyelv a magyar, sokszor úgy érzem az angol egy jobb közeg, mert plasztikusabb, több jelentésvesztés nélküli játékot enged meg a nyelvtan, ezért irigylem a külföldi bloggereket. Ha lenne több időm, akkor biztos átírnám a posztjaim angolra is.
Címek, idézetek ésatöbbi megjegyzendő
Megfontolandó, hogy milyen címet adunk. Legyen érdekes, kattintékony vagy inkább lényegretörő? Ez mindig egy nagy dilemma, de egy biztos: ne legyen hosszú. Én egyszerűen nem tudok jól címet adni, azért maradok a termékek nevénél, nem kreatív, ez van.
Az idézeteket kerüljük, mert a google a sok idézetet tartalmazó posztokat hátrébb rangsorolja a keresőben. Ezenkívül az emberek hajlamosak azt hinni, hogy elolvastak valamit egy helyen, akkor a másik blogban is ugyanaz lesz. Ezért sem jó sajtóközleményeket kirakni, de ez választékosabban nem fért bele ebbe a bejegyzésbe, így pár napon belül azt is posztolom. Én például szeretem belinkelni mások bejygzéseit is, ha például szebbek a képek, mert jobban visszaadják a színeket vagy szerencsésebbek a fények. Persze nem kutatok fel mindent, mert ez lehetetlen 24 órában.
Megfontolandó, hogy milyen címet adunk. Legyen érdekes, kattintékony vagy inkább lényegretörő? Ez mindig egy nagy dilemma, de egy biztos: ne legyen hosszú. Én egyszerűen nem tudok jól címet adni, azért maradok a termékek nevénél, nem kreatív, ez van.
Az idézeteket kerüljük, mert a google a sok idézetet tartalmazó posztokat hátrébb rangsorolja a keresőben. Ezenkívül az emberek hajlamosak azt hinni, hogy elolvastak valamit egy helyen, akkor a másik blogban is ugyanaz lesz. Ezért sem jó sajtóközleményeket kirakni, de ez választékosabban nem fért bele ebbe a bejegyzésbe, így pár napon belül azt is posztolom. Én például szeretem belinkelni mások bejygzéseit is, ha például szebbek a képek, mert jobban visszaadják a színeket vagy szerencsésebbek a fények. Persze nem kutatok fel mindent, mert ez lehetetlen 24 órában.
Saját hibáim
Habár irtom a fentebb sorolt hibákat, azért nekem is becsúszott már pár, nem tagadom. Vannak elgépeléseim, amiket nem is biztos, hogy észreveszek a lendület hevében, igyekszem-igyekszem, de ez néha nem elég. Mivel azt tapasztaltam, hogy az emberek nem vevők a szarkazmusomra, így a humor egy része is kimarad, ahogy a nyelvi játékok is, szintén ilyen okokból. Szeretek sokat írni és nincs ember, aki elolvasná; használok néha szerencsétlen szerkezeteket; túl sok írásjelet, néha olyanokat is, amiről a normális földi halandó nem is tudja mi az - néha viszont kihagyok vesszőket. Sok a zárójelem, amik szintén nem jók, mert megtörik a gondolat menetét. Habár a bejegyzéseim teszteknél kívülről-befelé haladnak logikailag, ez lehet nem épp a legjobb. Nem szeretek leírni, megjegyezni számomra triviális dolgokat, pedig szükség lenne rá - ilyenkor esek át a ló túlsó felére és még azt is képes vagyok lefényképezni, hogy egy krém milyen. Ez is a termékhez tartozik, tagadhatatlan, de talán már nagyon szájbarágós és bizonyára vannak olyanok, akiket ez idegesít. Egy szó mint száz: még van hova fejlődnöm.
Mindezt azért írtam le, mert nem csak másokkal vagyok kritikus, hanem magammal szemben is ugyanúgy és fontosnak tartom, hogy ne kezdjünk el úgy blogolni, ha nem ismerjük fel a saját hibáinkat vagy nem tudjuk elviselni az építő jellegű véleményeket.
Habár irtom a fentebb sorolt hibákat, azért nekem is becsúszott már pár, nem tagadom. Vannak elgépeléseim, amiket nem is biztos, hogy észreveszek a lendület hevében, igyekszem-igyekszem, de ez néha nem elég. Mivel azt tapasztaltam, hogy az emberek nem vevők a szarkazmusomra, így a humor egy része is kimarad, ahogy a nyelvi játékok is, szintén ilyen okokból. Szeretek sokat írni és nincs ember, aki elolvasná; használok néha szerencsétlen szerkezeteket; túl sok írásjelet, néha olyanokat is, amiről a normális földi halandó nem is tudja mi az - néha viszont kihagyok vesszőket. Sok a zárójelem, amik szintén nem jók, mert megtörik a gondolat menetét. Habár a bejegyzéseim teszteknél kívülről-befelé haladnak logikailag, ez lehet nem épp a legjobb. Nem szeretek leírni, megjegyezni számomra triviális dolgokat, pedig szükség lenne rá - ilyenkor esek át a ló túlsó felére és még azt is képes vagyok lefényképezni, hogy egy krém milyen. Ez is a termékhez tartozik, tagadhatatlan, de talán már nagyon szájbarágós és bizonyára vannak olyanok, akiket ez idegesít. Egy szó mint száz: még van hova fejlődnöm.
Mindezt azért írtam le, mert nem csak másokkal vagyok kritikus, hanem magammal szemben is ugyanúgy és fontosnak tartom, hogy ne kezdjünk el úgy blogolni, ha nem ismerjük fel a saját hibáinkat vagy nem tudjuk elviselni az építő jellegű véleményeket.
A végére hagytam egy pontot, amik engem kifejezetten zavar. A cikk elnevezés, ezen mindig mosolygok - „oké, oké, cikket, szerencsére nem tényfeltáró riportot”. Ez egy olyan pont, amin lehetne vitatkozni, megállja-e a helyét vagy sem, én pusztán nem szeretem.
Normális ember nem ír ilyen hosszan és különben is: aki ezeket mind betartja az vagy egy született géniusz vagy csak egy jól programozott szépírógép.
Normális ember nem ír ilyen hosszan és különben is: aki ezeket mind betartja az vagy egy született géniusz vagy csak egy jól programozott szépírógép.
Szia!
VálaszTörlésNagyon hasznos volt az írásod :) Jó, hogy valaki ebből az irányból is megközelíti a kérdést.
Lehet, hogy nagy kérés, de rápillantanál a blogomra, és megmondanád, hogy mit gondolsz az írásmódomról, a stílusomról?
Amit tudok magamról: baromi terjengősen írok, néha kacifántos mondatokban, olyan kifejezéseket használva, amiket kis túlzással "lehet, hogy csak én ismerek" (barátom állandóan kiröhög, hogy "de ilyen szó nem létezik"). De ez én vagyok, imádok írni, hallatni a hangom (jó, ez nem éppen megfelelő kifejezés ide), véleményt nyilvánítani, és ilyen a stílusom. Sajnos lehet, hogy ez az olvasó szempontjából nem ennyire mókás, és fárasztó olvasni, nem tudom.
Köszönöm szépen a véleményedet! :)
Ha lesz egy kis időm, akkor majd írok egy rendes választ is. Bocsi, csak a következő egy hétben még meghalni sem lesz időm.
TörlésNo, beleolvastam, mert nem hosszúak a posztok annyira.
TörlésSzerintem nem írsz rosszul, néhol van szóismétlés, de ez igazából mindenkinél megesik, ha normális keretek közt próbálja tartani a blogra szánt időt. Kivételek azok a zsenik, akiknek jön az írás valami isteni szikrától vezérelve. Engem nem zavarnak a kitalált szavak, ha azok illenek oda. Az jobban zavar, amikor véletlenül összecserélünk két szót, például kakasordító. Nem a legjobb példa, nem jutott más eszembe.
Szóval csak így tovább!
Köszi szépen a véleményt :) Kakasordító, ez vicces :D
TörlésSzuper volt ez az írás, érdekes, én sosem gondolkodom, hogy jól írok-e, csak írok. Egy valamire viszont kínosan ügyelek, hogy sose írjam bele egy termékelemzésbe, hogy ujjlenyomatgyűjtő a csomagolása, attól más blogokon is kiráz a hideg... :D Node ennyi.. :)
VálaszTörlésEzen még sosem gondolkoztam, hogy zavaró-e, ha valaki beleírja. :D
TörlésNagyon jó bejegyzés!
VálaszTörlésNálam a címek mindig csakúgy beugranak, és általában arra jutok hogy igen, ez találó, és nem vetem el :)
Amire kínosan ügyelek, az az áttekinthetőség, a helyesírás, a lényegi tartalom, a fogalmazás, és a képminőség.
Helyes-helyes! Úgy irigylem azokat, akiknek "csak úgy beugranak" a címek. *-*
TörlésTLTR :) Egyébként az ilyen leírásoknak egy része teljesen szubjektív, és ha mindenki csak akkor írna blogot, ha frappáns a stílusa (ki szerint?!), tökéletes a helyesírása és a nyelvhelyességgel sem áll hadilábon, ráadásul olyanok a fotói, hogy azok a Vogue-ban is megállnák a helyüket, akkor nagyon kevés tartalom lenne a neten. Nekem az a véleményem, hogy virágozzék minden virág, azután majd kiválasztom, hogy mi üti meg azt a szintet, ami az elvárasaimnak megfelel. Gondolj bele, hogy mennyire más igénye van pl. egy 15 évesnek meg egy 30 évesnek mindenféle szempontból... És lehet, hogy azt gondolod, hogy milyen frappáns a stílusod, valakinek pedig pont nem jön be vagy csak simán nem érti.
VálaszTörlésOda is írtam, hogy normális ember nem ír ilyen hosszan. Haha.
TörlésAzért az internetben van valami halandó báj azzal együtt és pont azért, mert a blogokat nem profik írják.
Amúgy nem akarom én megmondani senkinek, hogy hogy kéne, ezek csak tanácsok. Szeretném azt hinni jobbak, mint a ne legyen 3 sávos a blogod, mert az nem jó és legyenek szépek a színek is. A stílus meg olyan dolog, hogy inkább legyen, még mindig jobbak az esélyeim vele, mint nélküle. :)