Ahh, ostoba cím, akár egy női magazinban is lehetne, de muszáj elsőre érthetően behatárolni miről szeretnék írni, hiszen a djdejfbhrf ephdhd xpje cím is érdekes lenne ugyan, de talán nem elég funkcionális. Most pedig adok neki egy alcímet: a kozmetikus nem tetováló, hiába minden púder.

Ha belegondolunk a tetoválás egy nagyon felelősségteljes munka, sok éves tapasztalat kell hozzá, rengeteg gyakorlás, kiváló rajzkészség. Ellenben a kozmetikai tetoválásra feljogosító papírt a tanfolyammal egybekötve megszerezhetjük akár négy nap alatt. Nem nagy kunszt valakinek az arcára tetoválni. Bizonyára.

Engem nagyon sokáig zavart a szemöldököm, ezért a lehengerlő női logikát követve először teljesen kiszedtem majd megrajzoltam. Aztán a józan észt elhomályosító online női magazinokban azt olvastam, hogy a kozmetikai tetoválás a világ egyik legjobb dolga és ha neked nincs, akkor igazából semmit sem érsz ebben az életben.

Ez egy hazugság. 16 voltam, amikor úgy döntöttem, hogy alapvetően nincs elég szemöldököm és a formája is idegesít, ezért majd egy hozzáértő csodakozmetikus segít a dolgon. Persze, mint ahogy mindig, ez is rosszul sült el. Már a friss tetováláson is láttam, hogy nem egyforma, nem nagyon csak egy ici-picit, de ez bőven elég ahhoz, hogy ne úgy nézzen ki, ahogy kéne. Elmondta a hölgy, hogy majd hagyjam meg a természetes szemöldököm, akkor sokkal természetesebb lesz. [sic!] Nem tudom mennyire szokás a saját annyira friss munkánkat, amelynél még a tinta sem száradt meg a kedves vendég bőrén, ilyen remekbe szabott helyrebiccentős tanácsokkal fokozni.




Viszont a szomorú tény az, hogy hiába hiányoltam a megfelelő ívet, ez még elviselhető is lenne, de a saját szemöldökön természetesen teljesen máshogy szeretett volna nőni. Mivel ott volt a tetoválás, így megrajzolni sem tudtam rendesen, vagyis eléggé beszűkítette a lehetőségeket - általában csak a tetoválást rajzoltam át, mert ha meghagyom a szemöldököm, akkor még rosszabb, ezért teljesen kiszedtem [az ellenkezőre is volt sajnos példa; bele sem akarok gondolni régebben milyen szörnyű volt, igazi patthelyzet]. Szupererős korrektorral tehettem volna ellene, de akkor már egyenesen egy pucckirálynői jelvényt is bezsebelhettem volna.

Egy dolgot viszont neki köszönhettem: amikor a 4-6-os villamoson mesterségesen "kíváncsi", "csodálkozó" vagy éppen "gonosz" tekintetű nőket láttam, úgy éreztem, én is közéjük tartozom. Ezt a fajta lelki megpróbáltatást még azóta sem hevertem ki teljesen. Egyedül annak örültem, hogy az enyémben volt némi valódi szemöldökre emlékeztető dinamika - magyarul nem csak egy fektetett  L betű formát nyertem a szemem fölé.

Eltelt 5 év, még mindig megvan. Habár már nem barna, hanem visszavörösödött, de ennek ellenére még mindig látszik. Tudom, hogy egyszer teljesen ki fog kopni, már alig várom! Megtanultam szemöldököt rajzolni, pontosabban újrarajzolni, 6 hónap kemény munkájával saját szemöldököt is növesztettem. Most nagyjából elégedett vagyok, de nem tökéletes, lehetne sokkal jobb. Így annyira nem zavaró, de ahelyett, hogy időt és pénzt spórolt volna nekem ez a beavatkozás, inkább csak rabolt tőlem. Mert rendes szemöldökkel kimehetsz az utcára, de hibridekkel nem. Ha nincs kedvem kisminkelni magam, akkor is szánnom kell arra időt, hogy valamit kezdjek vele és ez bizony szemöldökceruzába kerül, no meg aggódásba, hogy napközben ne tapogassam meg... Arról nem is beszélve, hogy amíg a természetes szemöldököt is időnként trimmelni kell, ezeket az extravékony darabokat pedig még jobban illene. Hiszen ki szeretne két neuront a homlokára? [Ezek azok az elöl kis pamacsos, vagy alul-felül kiálló szálas darabok - az idegsejtek is hasonlóan néznek ki.]

Én ezért óvok mindenkit ettől a beavatkozástól. Tudom, hogy vannak jó példák és jó kozmetikai tetoválók, de az esetek nyolcvan százalékában csak természetellenes, meg- és elrettentő példákkal találkozom. Főleg úgy, hogy szeretem azt, ha egy szemöldöknek van íve, az eleje vastagabb és a vége pedig  igazán vékony.